2010. április 2., péntek

Pénz beszél...

Most, hogy benézhettetek kicsit a készülő produkció kulisszái mögé, gondoltam lesz olyan, akit az is érdekel, hogyan hoztuk mindezt össze anyagi szempontból.

Nos, a Gólem ugyebár egy független színházi egyesület, nincs se állandó társulata, se állandó játszóhelye. Annak ellenére, hogy Magyarországon kevés sikerrel pályázik forrásokra, nemzetközi kapcsolatait kihasználva működésének 5. évében évadonként két új bemutatóra sikerül fedezetet szereznie. Csakhogy mindez édes kevés a túléléshez. Egy darabot ugyanis nem elég bemutatni, de színpadon is kéne tartani, arra viszont már szinte sosem futja. A helyzet nem rossz, de korántsem ideális.

A másik oldalról adott egy főként állami támogatásból működő kőszínház, havonta jelentkező fix költségekkel. Nekik ha esik, ha fúj fizetni kell a társulati tagok (színészek, műszak, irodai személyzet) bérét, illetve fenn kell tartani a nem kis rezsiköltséggel működő épületüket. Ezekre a működési költségekre rakodnak rá az adott projekthez, esetünkben színdarabhoz kapcsolódó egyszeri költségek, mint például a díszlet, jelmez, kellék és a meghívott közreműködők tiszteletdíja.

A Jákobi és Lájdentál esetében a Gólem és a Kamraszínház megpróbálja összerakni, amije van. A Kamara rendelkezésre bocsátja a társulat színművészeit, a termet, a műszaki személyzetet, a Gólem pedig állja a díszlet és jelmez költségeket, illetve minden olyan stábtag bérét, aki nem a Kamaraszínház társulatának tagja (jelen esetben ez a rendező, producer, dramaturg, asszisztens, díszlet és jelmeztervező, zenei vezető). A darabhoz kapcsolódó egyéb kiadások (jogdíjak, biztosítás, értésekítés, reklám) költségek pedig közösek, és a bevételeket is egyenlő arányban osztjuk el egymás között.

Szerencsés esetben mindenki jól jár. A Kamraszínháznak a havi tervezhető kiadásain kívül minimális extra költsége van, mégis kap egy új produkciót, a Gólemnek pedig nem kell harcolnia a produkció színpadon tartásáért, hiszen az értékesítési csatornák, a színészegyeztetés, illetve a marketing és PR költségek nem egyetlen előadásra vetítve jelentkeznek kizárólag nála, hanem a Kamara piaci helyzetéből fakadóan megoszlanak.

Mindezeken kívül jól jár az állam/önkormányzat, hiszen magyarul bemutatott, magyar színészek játszotta darabot mutat be két magyar színház, jelentős külföldi tőke bevonásával.

És persze nem utolsó sorban jól jár a néző, mert április 9-től megnézhet egy remek darabot az Ericsonban:)))

2010. március 29., hétfő

Míly kocaszemekkel – It's Pasti!

Jákobi, aki azért született, hogy éljen,
és
Lájdentál, aki önsajnálatában megvágja az ujját

Színpadi játék dalokkal

A dalok szövegeit Pásti-Kovács Nórának köszönhetjük. A sokoldalú művésznő verseket ír, rajzol, fest, kisplasztikákat készít és könyveket szerkeszt. Blogján (www.kislajos.blogter.hu) így ír magáról: "A groteszk a legjobb eszköz arra, hogy az ember megszabaduljon a pesszimizmusától."

Nóri munkáit rendszeresen meg lehet vásárolni online és a Wampon, de verseit nagyon kevesen ismerik. Gondoltam kedvcsinálónak megosztok veletek egyet, a többit pedig majd a színházban...

Míly kocaszemekkel bámulsz rám, édes!
A nézésed durva, a tenyered érdes.
A melleid viszont módfelett nagyok,
Ígyhát még mindig a szerelmed vagyok.

Elfuserált lelked egy cseppet sem vonz már.
Tompább vagy, szívecském, mint egy vén rozmár.
A melleid viszont módfelett nagyok,
Ígyhát még mindig a szerelmed vagyok.

Te gyűlölsz engem, én utállak téged.
Egyebet nem kínál nekünk az élet.
A melleid viszont módfelett nagyok,
Ígyhát még mindig a szerelmed vagyok.

2010. március 28., vasárnap

Szabaduljatok ki a mellek bűvöletéből!

Embertársaim, bajtársaim!
Mióta megszülettünk a mellek bűvkörében élünk. Kezdetben az anyai mivoltuknál fogva tömték a szánkba e két fehér mirigyet, hogy tejet szopjunk belőle. És nekünk nem adatott meg az ellenkezés joga. A nők elvarázsoltak bennünket a jófajta tejükkel meg a mellük lágy, megnyugtató ringatózásával. Egy szó mint száz, a mell nem más, mint a gyermek ópiuma.

Azután felcseperedtünk, és a mell elillant a szemünk elől. Mert a nők holmi melltartókba rejtették (igaz, ami igaz, manapság kevésbé), és a hozzáférés jogáért, azért, hogy megérinthessük, megnézhessük és megcsókolhassuk, immár borsos árat fizettetnek velünk. Így történhetett, hogy az anyatejtől megbabonázva, de a szabad hozzáféréstől megfosztva hatalmas üggyé duzzasztottuk a mell-témát. A mell immár ok és okozat, a mell immár a megtestesült szépség.

Embertársaim, bajtársaim!
Itt az idő, hogy megállapítsuk: a mell nem több és nem más, mint egy mihaszna zsírzsák! Egy formátlan púp, egy sápadt hólyag, egy félkész zsömle, egy kétes értékű reklámcikk amerikai cukormázzal leöntve, egy tartás nélküli löttyedt púp, egy amorf kinövés, melyre kupakként egy sárszínben pompázó bimbó tapad. Testvéreim, ismerjétek el, hogy a mell kétszínű és csálé! Ismerjétek el, hogy nem igaz és nem igazságos, hogy sehová sem vezet!

Szabaduljatok ki a mellek bűvköréből! Jelentkezzetek a seregbe!

Jákobi, - aki azért született, hogy éljen
és
Lájdentál, - aki önsajnálatában megvágja az ujját
Jegyeket április 19-re már lehet is igényelni: http://www.jegy.hu/arrivalorder.php?eid=135800&aid=232&vid=79
vagy jegy@golemszinhaz.hu.

2010. március 24., szerda

Díszlet mustra...

Jakobi, Lájdentál és Sáchás birodalma itt még csak papirból. Viszont jó hír, hogy 29-én beépítünk az Ericsonban. Megvan a kanapé, a kiválasztott padló és a díszlet egyéb elemei már csak festésre várnak a műhelyben. Szinte végső visszaszámlálás...





2010. március 19., péntek

Grójsze Kuffer

Jákobi és Sáchás első találkozásának kivonatos története:

– Elnézést, hölgyem, Ön tartozik e tomporhoz?
– Hát, úgy esett.
– Elbűvölő, hogy szólíthatom?
– A barátaim csak Grójsze Kuffernek hívják!
– Részemről a szerencse, Grójsze Kuffer!

A hátam alján, odalenn,
egy fenék himbál csendesen.
Lágy vájat, melynek két felén,
pelyhes labdákat hordok én.

Bizony e két hamvas lepény
ott csüng a szoknyám rejtekén.
Míg élek, és ameddig él,
a Grójsze Kuffer elkísér.

2010. március 17., szerda

Papiron már kész vagyunk

Arra gondoltam, ma nézzük meg a figurákat a jelmeztervező szemszögéből. Alább Horányi Juli (jelmeztervező) gondolatait olvashatjátok.

"A jelmez szó, rendkívül találó kifejezés a megjelenésre, ami a színpadon egy-egy szereplő karakteréhez kapcsolódik. A furcsa, vagy éppen nagyon is hétköznapi személyiségjegyeket, szokásokat, a szereplő lelkében zajló belső folyamatokat jeleníti meg vizuálisan a néző számára. Ez a fő oka annak, hogy egy-egy jellem öltöztetése során semmi sem történhet indokolatlanul. Munkánk során igyekszünk a szövegkönyv alapján mi is elemezni a karaktereket, így találjuk meg a legkifejezőbb formát, amely tükrözi az adott szerep megformálásához szükséges kollekciót.

Jákobi, Lájdentál, Sáchás. Három abszurd, humoros, szomorú figura. Érdekes karakterek, furcsa szokásokkal.

Jákobi és Lájdentál, Stan és Pan, Beavis és Butthead, két nagyon hasonló személyiség, akik ugyanakkor rengeteg dologban különböznek is egymástól. A rajtuk látható ruhadarabok egyformák, de a színek jelentéstartalma és az apró különbségek, jól mutatják a személyiségbeli eltéréseiket.

A jelmezek megtervezésénél fontos szerepet kaptak a színek. Minden egyes szín jelentéssel bír.



Jákobi alapszíne a mustársárga, melynek jelentése; örök elégedetlen, nyughatatlan, kétségekkel teli férfi, aki csapongva éli életét. Hirtelen útnak indul, majd egyszer csak megáll és visszafordul, ugyanazzal a hirtelenséggel, ahogyan nekikezdett. Az apró sinus cikk-cakk a nyakkendőn és a kalapon hullámzó, ideges természetét jelképezi.


Lájdentál, a szürke, alkalmazkodó, beletörődő, hűséges és kitartó jóbarát aki, mint egy állandó, hosszúcsíkos minta, éli a minden hirtelen érzelmi kitöréstől mentes kisemberek életét.


Sáchás, a hideg, világoskék, megközelíthetelen, érzelmi-frigid nő, aki kezdetben jól szórakozik a két férfin, akiket női mivoltával, könnyűszerrel megvezet, bár idővel kétségeesik, hogy terve nem úgy sült el, ahogyan valójában szerette volna. Ennek ellenére az ő esetében szó sincs tiszta, vagy őrjítő szerelemről, lényéből az efféle tulajdonságokra való hajlamok teljes mértékben hiányoznak.

A színek mellett sok egyéb kis jelzést is láthatnak majd a nézők, mind a díszletben, mind a jelmezekben, amelyek ha nem is nyernek rögtön értelmet, vagy akár elsikkad a figyelem felettük, mégis kiegészítik és teljessé teszik az előadást, segítve a színészeket szerepük megformálásában, valamint a nézőt a konklúzió levonásában."

2010. március 14., vasárnap

Bemelegítés

A próbaidőszak elején a Gólem Holló utcai próbatermét használjuk. Alább a kemény munkára hangolódás perceit mutatom be.


Pubinak volt gyerekszobája...


Entrée à la Timi


Levi energiát gyűjt..